Az összes egyenirányító kategória közül a legegyszerűbb a dióda egyenirányító. A legegyszerűbb formában a dióda egyenirányító nem biztosít semmilyen eszközt a kimeneti áram és feszültség értékek szabályozására. Ahhoz, hogy ipari folyamatokra alkalmas legyen, a kibocsátási értéknek egy bizonyos tartományon belül szabályozhatónak kell lennie. Ez a vezérlés mechanikus, úgynevezett terheléses csapváltó alkalmazásával valósítható meg. Tipikus esetben a terheléses csapváltó szabályozza a bemeneti hálózati feszültséget az egyenirányító transzformátor elsődleges oldalán, így egy bizonyos tartományon belül szabályozhatja a kimeneti egyenáram értékét. Általában a terheléses csapváltót egy jóllakható reaktorral kombinálva használják, amely sorozatban csatlakozik az egyenirányító kimeneti áramkörében. Azáltal, hogy egyenáramú a reaktorba, egy változó impedancia keletkezik a sorban. Ezért a reaktor feszültségesésének szabályozása mellett a kimeneti érték viszonylag szűk tartományon belül szabályozható.
Nagyon közel a dióda egyenirányító design a thyristor egyenirányító. Mivel a tirisztor egyenirányító elektromos paraméterei szabályozhatók, nincs szükség terheléses csapváltóra és telített reaktorra.
Mivel a thyristor egyenirányító nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, a tirisztor egyenirányító rendszer fenntartása csökken. Az egyik előny megjegyezte, hogy a szabályozási sebesség a tirisztor egyenirányító gyorsabb, mint a dióda egyenirányító. A folyamat során jellemző lépés, a thyristor egyenirányító gyakran olyan gyorsan beállítható, hogy a túláram elkerülhető. Ennek eredményeképpen a tirisztorrendszer túlterhelési kapacitása kisebb lehet, mint a diódarendszeré.
